A somogyi erdők növényvilága

A megyében a domborzattól és a talajviszonyoktól függően többféle erdőtípus is kialakult, amelyek a domináns fajajokról kapták a nevüket. Mindegyikük egyedi és jellegzetes növénytársulásokkal rendelkezik különleges, máshol elő nem forduló fajokkal.

A Zselic dombjait alacsony, 10 °C körüli éves középhőmérséklet és 700-800 mm csapadék jellemzi, ami az ezüsthársas-bükkös erdők létrejöttének kedvez. A bükk hazánkban tipikusan domb- és hegyvidékeken nő, az összes hazai fafaj közül legjobban igényli a magas légnedvességet. A fajt feltűnően sima és fényes, szürkés színű kérgéről könnyen fel lehet ismerni. Magyarországon egyedül ebben az erdőtípusban élnek a mediterrán eredetű csodabogyók. A szúrós és a lónyelvű csodabogyó egyaránt védett, örökzöld fajok, termésük nagyjából 1-1,5 cm átmérőjű piros bogyó. Jellegzetességük, hogy ami elsőre levélnek tűnik, az valójában a növény ellaposodott szára. A tavasz egyik első virága a bíborpiros vagy rózsaszínes virágú kakasmandikó. A liliomfélék közé sorolt növényt – ha éppen nem virágzik – barna foltokkal borított, kissé húsos leveleiről lehet felismerni. Hasonló lilás-rózsaszínes virágai vannak az erdei ciklámennek, bár létezik fehér változata is. Alacsony növésű évelő, ami leginkább a félárnyékos helyeket kedveli. Virágai júliustól szeptember végéig nyílnak és árasztják jellegzetes illatukat. A virág magtokja éretten rugó módjára csavarodik fel és szétlöki a magokat, így könnyen el tud szaporodni a számára megfelelő élőhelyeken. Gyöktörzse mérgező.

Belső-Somogy homokos síkságainak rozsdabarna erdőtalaján a gyertyános-kocsányos tölgyes a jellemző. A kocsányos tölgy nagy fény- és vízigényű növény, ezért rétek, tisztások közepén, magányosan is előfordul. Kérge vastag, repedezett, különösen az idősebb fáknál. A tölgyet legkönnyebben tojásdad, 4-6 karéjos leveléről lehet azonosítani. A nevét onnan kapta, hogy fényes, olajos színű makkja hosszú kocsányon lóg. Közeli rokona a somogyi erdőkben szintén előforduló kocsánytalan tölgy, amelynek a termése csak nagyon rövid kocsányon ül a száron. A tölgyerdők a gombák számára is ideális élőhelyek. A magyar kőris szigetszerűen előforduló alfaj. Akár 35 méteresre is megnő, törzsének kerülete elérheti a 6-7 métert. A fiatalabb fák kérge sima, néhány évtized után repedezik csak be. A lombkorona ősszel lilás-bordó színre vált. Az aljnövényzetben él a szártalan kankalin. Kis méretű, 10-15 cm-re megnövő virág. Évelő, úgyhogy évről-évre ugyanott találkozhatunk vele az erdőkben. Kénsárga virágai kora tavasszal nyílnak. Formája miatt a kerti dísznövényként is kedvelt fajt Szent Péter kulcsának is nevezik.

Szintén a dombos vidékek erdőtársulása a cseres-kocsánytalan tölgyes. Ezekben az erdőkben a 30 méter környékére megnövő tölgyek mellett a második lombkoronaszintet gyakran a közepes termetű, tipikusan 10-20 méter maga gyertyánok adják. Közös jellegzetességük, hogy ősszel leveleik elszíneződnek és elhalnak, de nem mindegyik hull le. Sokszor a tavaszi lombfakadáskor is láthatunk tavalyi leveleket az ágakon. A gyertyán világos leveleit a kidudorodó erekről lehet felismerni, törzse nagyon hasonló a bükkfához. Virágai 2-5 cm hosszú, lecsüngő barkák. Jól tűri a nyírást, ezért ültetett sövényekhez is használják. Fája kemény, tartós, régen szerszámnyeleket készítettek belőle. Az erdőszéleken és a tisztásokon megtalálható a spárgavirágúak közé tartozó tarka nőszirom. Könnyen felismerhető, mert virágjának szirmai sárgák, a külső lepellevelek ibolyaszínnel erezettek. Késő tavasszal és kora nyáron virágzik.

A mocsárvidékek és a Dráva-mente vízborította, mészben szegény talajú élőhelyein égeres láperdőkkel találkozhatunk. A legjellemzőbb fafaj a gyorsan növő és hosszú életű mézgás éger. Termését könnyű összekeverni a fenyőtobozzal: valójában sok apró magot rejtő ún. áltoboz. A kivágott fa fehér színű, a levegőn viszont narancsvörösre oxidálódik. Jól tűri a nedvességet, ezért földbe vert cölöpök, hidak építéséhez használták. A vizes területek különleges szépségű növénye a kockás liliom. Nagy, súlyos virágai lila színűek, jellegzetes sakktábla mintával. Ritkán fehér színű példányokkal is lehet találkozni. A növény csak 5-8 év után kezd el virágozni, de akár 30 évig is élhet. Mérgező, különösen a legelő emlősállatok számára.