Fényszennyezés

A fényszennyezés az égbolt mesterséges megvilágítása, ami leggyakrabban a közvilágításból ered, mikor is nincsenek megfelelően beállítva a lámpatestek. Ha valóban csak lefelé szórnák fényüket, lényegesen kevesebbet szennyeznék az égboltot. Emellett az épületek díszvilágítása és az ipari területeken gyakran használt nagyteljesítményű reflektorok okoznak számottevő szennyezést.

A fényszennyezés elleni harc többek között a csillagászat céljait szolgálja, hiszen a távcsöveket vagy más műszereket nemigen lehet egy olyan obszervatóriumban megfelelően használni, ahol a közeli területeket erősen kivilágítják. Ha egy város peremén felnézünk az égboltra, jó esetben is csak néhány száz csillagot láthatunk, de ha haladunk a belváros felé, már szinte semmit sem észlelhetünk belőlük. Ám ha a falvakat is elhagyva vizsgáljuk az égboltot, szerencsés esetben akár ezer csillagot is megfigyelhetünk.

A fényszennyezés a növény- és állatvilágra is negatívan hat. Az éjszaka repülő rovarokat a mesterséges világítás csapdába ejtheti. Alapból a Hold lenne a repülési irányuk viszonyítási pontja: a célja felé repül egyenesen, amíg a Holdat ugyanabban az irányban látja. Viszont, ha a rovar közelébe kerül egy fényforrás, akkor azt egy spirális pályán fogja mindjobban megközelíteni. Ahogy minél közelebb jut a fényhez, megégetheti magát, vagy olyannyira kifáradhat, hogy elpusztul vagy ragadozók áldozatává válik.

A madarak közül leginkább a költöző fajok pusztulnak el fényszennyezés következtében, amikor vonulásaik során a kivilágított magas épületek reflektorai elvakítják őket, vagy az üvegfelületeken megcsillanó fények miatt csapódnak azoknak. Van olyan amerikai nagyváros, mely fölött minden ötvenedik madár odaveszett, ezért este 10 óra után a reklám- és díszkivilágítás nagy részét kikapcsolják.

Minden bizonnyal ránk, emberekre is rossz hatással van a fényszennyezés élettani szempontból. A nagyvárosi fényár az ott élők daganatos megbetegedéseinek esélyét is növeli. De kultúránk is komoly veszteséget szenved miatta, hiszen elveszítjük a csillagos égbolthoz kapcsolódó hagyományok, szokások egy részét. Például a Tejutat városból ma már nemigen láthatjuk, faluból még van rá esély.

Régen eleinknek természetes volt, hogy bárhol is vannak, ha feltekintenek az égboltra, láthatják a csillagokat, s az égboltnak egy részét igen jól ismerték, a mindennapokban pedig ennek hasznát is vették. Például a Sarkcsillag mutatta számukra az északi irányt, a Nagy Göncöl segítségével pedig könnyen megtalálták a Sarkcsillagot. Már az egyiptomiak is hasznosították csillagászati tudásukat, hiszen a Szíriusz (a Nagy Kutya csillagkép legfényesebb csillaga) első megjelenésével tudták, hogy a Nílus hamarosan áradni fog.

A fényszennyezésektől mentes területeket ma már különböző szervezetek is igyekeznek megóvni, így a Nemzetközi Csillagoségbolt Szövetség, melynek célja, hogy minél több fényszennyezéstől mentes védett terület maradjon meg a Földön. A Szövetségnél lehet pályázni ún. „csillagoségbolt-park” címre, amennyiben az adott terület megfelel a szigorú feltételeknek.

A Zselic 2009-ben nyerte el ezt a minősítést, de azóta is folyamatosan ellenőrzik mérések segítségével a fényszennyezés mértékét, s az adatokat évente összesítik is. Amennyiben valami változás áll be, akkor módosulhat a besorolás, s így a címet vissza is vehetik. Jelenleg hazánkban mindössze három terület felel meg a „csillagoségbolt-park” minősítésnek: a Zselic mellett még a Hortobágy és a Bükk-fennsík nyerte el ezt a címet. Ezeken a helyeken szabad szemmel is általában sokkal többet lehet látni, de talán még érdekesebb az égbolt megfigyelése, ha ezt távcsővel végezzük. Ilyenkor kiderülhet, hogy például amit szemünkkel halvány pacáknak látunk, az a távcsőben sok-sok csillagból álló halmazként jelenik meg.

Megfelelő távcsővel nemcsak éjszaka, hanem nappal is csillagászkodhatunk, hiszen derült időben – speciális naptávcsővel – a Napot is jól meg tudjuk figyelni. Az emberi szem számára „láthatatlan” hullámhosszakon pl. az úgynevezett rádiótávcsövekkel az egész csillagos égboltot láthatjuk akár nappal is. De ilyenkor közel sem azt a képet kapjuk, mint szabad szemmel egy fényszennyezéstől mentes éjszakán – az érintetlen természetet nem pótolhatja semmiféle technikai megoldás.