A suhopoljei kastély és a gróf Jankovich család

Suhopolje ősidők óta lakott település Horvátország Verőce-Drávamente megyéjében, Barcs és Verőce közelében, a Drávától néhány kilométerre. Mintegy 2600 fős lakosságának túlnyomó többsége horvát nemzetiségű. A régészek római kori leleteket, majd a 10-11. században Szlavóniában élt, vitatott etnikai hovatartozású Bijelo Brdo-kultúra maradványait is feltárták a közelben. A falu mai helyén a középkorban Szentendre néven állt település, ami a török hódoltság alatt teljesen elpusztult. Az oszmánok kiűzése után az eperjesi vésztörvényszékkel hírhedtté vált Antonio Caraffa tábornok kapta meg a törökellenes harcokban szerzett érdemeiért. A 18. század végén rövid időre visszakerült a kamara tulajdonába, végül a gróf Jankovich család szerezte meg. A birtok mintegy másfél évszázadig, az első világháború utáni határváltozásokig maradt a családé, akik fejlesztették és látványos építkezésekkel gazdagították Suhopoljét.

A pribéri és vuchini gróf Jankovich (Janković) család horvát eredetű nemesi família, a gyökereik a 16-17. század fordulójára nyúlnak vissza. Eredeti birtokaik Somogy megyében feküdtek, de a 18. században Verőce megyében is több uradalom a kezükbe került, például Suhopolje mellett a második előnevüket adó Vuchin (Voćin). A Jankovichok a 18. század elejétől vesznek részt aktívan a vármegyei közéletben és fokozatosan emelkedtek egyre magasabb pozíciókba. Jankovich István 1714-ben vármegyei főszolgabíró, egy évvel később pedig főadószedő Somogyban. Ő volt az első olyan tagja a családnak, aki dokumentáltan egy megyei tisztséget viselt. Jankovich Antal a reformkorban az udvarhű konzervatív párt tagjaként helytartótanácsi titkár és udvari kamarás volt. Fia, László pedig Verőce megyében előbb alispán, majd 1848-ban főispán. Az abszolutista közigazgatás felszámolása után pedig két alkalommal összesen 26 évig viselte a főispáni tisztet – immár Somogy vármegyében. Ő szerezte meg a grófi címet és mellé az országgyűlés felsőházának, a főrendiháznak örökös tagságát a családnak 1885-ben.

A Jankovichok somogyi birtokközpontja Szőlősgyörkön, horvátországi pedig Suhopoljéban volt. A faluban két látványos épületet emeltettek. Az Ávilai Szent Teréznek szentelt katolikus templomot Jankovich János 1807-16 között építtette. Az épület látványosan elüt a szokványos falusi templomoktól. Klasszicista stílusú, két hajója kereszt alakban metszi egymást, középen látványos kupolával. A kereszthajó két oldalán hengeres harangtornyok emelkednek. A templom alatti kriptába temették az alapítót és a birtokos család több tagját.

Az uradalmi kastély építése a 18. században indult, neoklasszicista stílusban. A későbbi korokban végrehajtott átalakítások és bővítések nyomán azonban más építészeti korszakok jellemzői is megfigyelhetők rajta. Például a neogótikus jegyeket hordozó bástyás-tornyos főbejárat. A kastélyhoz számos gazdasági épület és nagy kiterjedésű park tartozott. 1918-ban Suhopolje az újonnan alakult Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz, későbbi nevén Jugoszláviához került. A belgrádi kormány államosította az épületet. A következő évtizedekben működött benne menekülttábor, árvaház, óvoda, általános iskola, egyes helyiségeit pedig szolgálati lakásnak használták. A többszöri tulajdonosváltások közben a kastély állapota alaposan leromlott. Néhány éve Verőce-Drávamente megye tulajdonába került az akkor már romos épület, akik pályázati forrásból több lépcsőben felújították mind az ingatlant, mind a hozzá tartozó parkot.

A suhopoljei kastély parkja értékes kertépítészeti gyöngyszem, amelyet a 19. században alakítottak ki a régi kastély körül. Egy 1862-es telekkönyv adatai arra utalnak, hogy akkor már létezett a park. Tájjellegű stílusban épült, egységes egészet képezve a benne álló műemlék épülettel. Az őshonos fajok mellett számos betelepített növény is képviselteti magát: fekete dió, amerikai vasfa, platán, páfrányfenyő (ginkgo biloba), közönséges bükk, magnólia és mások. A park kedvelt helye a pihenésre és feltöltődésre vágyóknak.