Somogyország madarai

A Balaton és a Dráva közötti terület sokféle védett madárfajnak kínál élőhelyet. Az erdők, rétek, szántóföldek és vízpartok váltakozása nagy fajgazdagságot eredményez.

Az öreg erdőket és a vízpartokat kedveli a fekete gólya. Míg fehér színű rokona szívesen rak fészket akár a falvak közepén álló villanyoszlopok tetejére is, addig a fekete gólya kifejezetten érzékeny a zavarásra és csak az emberi tevékenységtől távol költ. Különösen az öreg, terebélyes fák oldalra kinyúló ágait kedveli. Költöző madár, ha élőhelyét nem bolygatják, akkor a párok évről-évre visszatérnek a fészkükre. Halakkal, kétéltűekkel és rovarokkal táplálkozik, amelyeket a vízben gázolva hosszú csőrével szedeget ki a tavakból, patakokból. A nyílt füves területeket kedveli, az erdőt és a magas bozótost kevésbé.

A vízparton találkozhatunk egy másik ritka és védett fajjal, a cigányrécével. Tollazata a barna különféle árnyalataiban játszik, csupán a hasán és a farka alatt vannak fehér foltok. Ez tökéletes rejtőszín számára a tavak, holtágak és mocsarak gyékénnyel és sással sűrűn benőtt peremében. Az úgynevezett bukórécék közé tartozik, vagyis a vízfelszín alá merülve gyűjti össze kisebb rovarokból, puhatestűekből és vízinövényekből álló táplálékát. Faggyúmirigyei segítségével képes vízlepergetővé tenni a tollazatát, ezért nem okoz neki gondot naponta többször is a felszín alá bukni. Alapvetően költöző madár, de néhány példány rendre a hazai nádasokban telel át.

Európa legnagyobb testű ragadozó madara a rétisas. Szárnyának fesztávolsága meghaladhatja a két métert, a madár súlya pedig az öt kilót. Folyó menti erdőkben és tölgyesekben költ: különösen a nagy, öreg fákat kedveli. A párok évekig használnak és bővítgetnek egy fészket, így az végül több méter átmérőjűre gyarapodhat. A nőstény madár akár 2-3 tojást is kikölt egyszerre. Sajnos gyakran előfordul, hogy a még röpképtelen fiókák egymás ellen fordulnak a fészekben és a legerősebb elpusztítja a testvéreit. A madarak hatalmas területet, akár 100 négyzetkilométert is bejárnak táplálék után kutatva. Kisemlősöket, más madarakat és halakat zsákmányol, elfogyasztja az elhullott tetemeket is. Képes elragadni a saját súlyánál nehezebb prédát. Azok a népi hiedelmek viszont nem igazak, amelyek szerint kifejlett juhokat vagy kecskéket is levegőbe tud emelni.

A magyarországi költöző madarak többsége a nyarat tölti nálunk, ősz elején pedig délebbre vonul. Vannak azonban olyan fajok is, amelyek északabbról érkeznek hozzánk a hideg hónapokra. Ilyen a vetési lúd, a nagy lilik és a ritkább kis lilik, amelyek a meleg évszakot az észak-európai és ázsiai tundra- és tajgaövezetben töltik, ott költik ki és nevelik fel a fiókáikat, majd a Kárpát-medencébe húzódnak. Hidegebb teleken a jellegzetes V alakban repülő madarak a Földközi-tenger partjáig és Észak-Afrikáig is eljutnak. A nyári lúd Magyarországon is fészkel – innen ered a faj neve. Az állomány egy része itt telel át, más madarak pedig délebbre költöznek. Viszont a tőlünk északabbra élő példányok számára hazánk tavai ideális téli menedéket jelentenek, így a nyári ludak egész évben nagy számban láthatók. A nagyobb vizes élőhelyeken, mint a Tata környéki tavak, a Hortobágy, a Kis-Balaton vagy a Balaton időnként tízezerszámra találkozhatunk költő, telelő vagy átvonulás közben megpihenő lúdfélékkel. Bár ezek a madarak a vízpartokat kedvelik és kevés kivétellel mocsarakban és nádasokban fészkelnek, táplálékukat a szárazföldön szerzik meg: főleg magokat és fűféléket fogyasztanak.

A somogyi égbolton manapság egyre gyakrabban láthatjuk a világ leggyorsabb madárfaját, a vándorsólymot. Ez a kékesszürke tollazatú, varjúméretű ragadozó néhány évtizede szinte teljesen eltűnt hazánkból, de a természetvédelmi intézkedéseknek köszönhetően ma már újra növekszik az állomány. Nem épít saját fészket, helyette sziklapárkányokon és más madarak elhagyott fészkeiben rakja le a tojásait. Nevével ellentétben a legtöbb vándorsólyom nem költözik, mindössze a sarkközeli tundrán élő példányok húzódnak délebbre telelni. Szinte kizárólag repülő madarakra vadászik, Magyarországon a galambokat és a seregélyeket kedveli. Zsákmánya fölé száll, majd zuhanórepülésben csap le rá. Eközben sebessége meghaladhatja a 320 km/h-t, vagyis a vándorsólyom a Föld leggyorsabb állata. Természetes élőhelyei a nyílt, füves térségek, de egyre több példány költözik be a városokba. A magas épületek ugyanis kitűnő fészkelőhelyet kínálnak, a mindenütt nagy számban élő galambok pedig táplálékot. A vándorsólymok máshogyan is kapcsolódnak az emberekhez. A középkortól kezdve idomították solymászatra, manapság pedig a repülőtereken használnak betanított példányokat, hogy elriasszák a gépekre veszélyes más madarakat.