Történetek az égboltról

A csillagok iránti érdeklődés egyidős az emberiséggel. Őseink már több ezer évvel ezelőtt is rendszeresen tanulmányozták az égboltot és mesékkel, legendákkal próbálták megmagyarázni az egyes égi jelenségeket. Nem csoda, hogy a legtöbb égi objektum a Naprendszer bolygóitól kezdve a csillagképekig mitológiai eredetű neveket visel.

A leghíresebb magyar történet Csaba királyfi mondája, amelyet többek között Móra Ferenc is feldolgozott. A történet szerint Csaba Attila hun király számos fiának egyike volt, aki alulmaradt a nagy uralkodó halála utáni testvérviszályban. Csaba és hunjai visszatértek a keleti pusztaságba, egy részük azonban Erdély hegyei között maradt és attól fogva székelynek nevezték magukat. Évszázadokkal később ellenség tört a székelyekre, akik a végveszélyben Csaba királyfihoz könyörögtek segítségért. A holtak serege az égboltról vágtatott elő, elsöpörte az ellent, majd ahogy jött, visszatért a csillagok közé. A fényes fehér utat, amelyet lovaik patája felvert az égen, ezután Hadak Útjának nevezték. Ezt az égi jelenséget manapság Tejút néven ismerjük, íve fényesen rajzolódik ki a sötét éjszakákon.

Már a kereszténység felvétele után keletkezett a Göncölszekér mondája. A népi hiedelem szerint Illés próféta utazott vele az égbe, amikor az Úr magához szólította a Jordán folyó partjáról. Arra is magyarázat, miért görbült el a szekér rúdja: nekiütközött a mennyország kapujának és eltört.

Más népek is megszemélyesítették az égi jelenségeket és történeteket kapcsoltak hozzájuk. A görög mitológiában Héliosz volt a Nap istene, aki négy ló vontatta szekerén minden reggel útra indult a keleti égboltról. Napnyugtára elérte az Ókeanoszt, a világot körbevevő hatalmas vizet, ahol megitatta a lovait, majd éjjel visszahajózott keletre, hogy másnap újrakezdhesse az útját. Egyszer Héliosz fia Phaethón – hogy isteni származását bizonyítsa – elkérte egy napra apjától a napszekeret. Hamar elvesztette az uralmát a jármű felett, a Földhöz közeledő Nap pedig sivataggá égette Észak-Afrikát és a Közel-Keletet. Végül Zeusz avatkozott be és sújtotta agyon villámával a vakmerő ifjút, még mielőtt az elszabadult Nap minden halandót elégetett volna.

Nem csak a görögök személyesítettek meg ilyen formában a Napot. Az egyiptomi mitológiában a főisten, Ré volt a csillag megfelelője. Ő nem szekéren, hanem bárkán tette meg az utat napkeltétől napnyugtáig az égen, majd az alvilágon keresztül tért vissza hajnalra a kiindulási helyére. Rét más istenek kísérték bárkáján, sőt, az elhunyt fáraók lelkei is a napisten útitársául szegődtek. Rét a napkoronggal a fején ábrázolták az egyiptomi festményeken. Innen ered a szokás, hogy a fáraók, majd később Nagy Sándor és a római császárok is a napkorongot szimbolizáló koronát használtak hatalmuk jelképeként.

A Holdnak is megvannak a maga legendái. Az ősi görög holdistenség, Szeléné, aki a hagyomány szerint Héliosz testvére és egymást váltva járják az égboltot. Egy nap, amikor Szeléné éppen befejezte az égi útját, megpillantott egy csodálatos szépségű ifjút, Endümiónt, akibe egyből beleszeretett. Ezért azt kérte Zeusztól, hogy a férfit tegye halhatatlanná, hogy soha ne kelljen elválniuk. Az istenek feje teljesítette a kérést: Endümión nyitott szemmel mély álomba merült, így nyerve el az örök életet. Szeléné minden éjjel ezüstös sugaraival csókolja meg kedvesét, aki a legenda szerint Kis-Ázsia, a mai Törökország egyik barlangjában alszik.

A gazdag görög mondakincsből más csillagokhoz is fűződnek történetek. Kallisztó a vadászat istennőjének, Artemisznek a társnője volt és vele együtt szüzességet fogadott. Zeusz azonban elcsábította, majd medvévé változtatta a lányt, hogy eltitkolja a kalandot. Zeusz felesége, Héra azonban bosszúból rávette a mit sem sejtő Artemiszt, hogy nyilazza le a medvét. Zeusz megmenteni már nem tudta kedvesét, de csillaggá változtatni igen – így jött létre a Nagy Medve csillagkép az égen.

A többnyire pozitív csillagokkal ellentétben az üstökösökhöz baljóslatú történetek fűződnek. Felbukkanásuk járványt, háborút, katasztrófákat és isteni büntetéseket jövendölt, évszázadokig riadalmat okozva az emberek körében. Kivételek azonban ezúttal is vannak: egyes feltételezések szerint a bibliai háromkirályokat a csecsemő Jézushoz vezető betlehemi csillag is egy üstökös volt valójában.