Turizmus mindenkinek - „Suhopolje-Noskovačka Dubrava és a Zselici Csillagpark természeti és kulturális értékeinek közös turisztikai fejlesztése”

Csodálatos rovarvilág

Magyarországon mintegy 34 ezer különféle rovarfaj él, ezzel az állatvilág messze legnépesebb és legváltozatosabb csoportját adják. Minden hazai élőhelyen előfordulnak az erdőktől a vízpartokon át a városokig.

A Dráva mentén és a vizes réteken él a nagy tűzlepke. Szárnyfesztávolsága 3-4 cm, lényegesen nagyobb a többi tűzlepkefajnál. Élénk, narancssárga színű szárnyai vannak, kívülről fekete szegéllyel, főként a hímeknek. Évente két, ritkán három nemzedéke kel ki, közülük az első színpompásabb és nagyobb, mint a többiek. Táplálékát elsősorban a különböző lóromfajok (sóskafélék) biztosítják. A vizes rétek kiszáradása és eltűnése miatt a nagy tűzlepke élőhelyei visszaszorulóban vannak.

Talán a leglátványosabb hazai rovarfaj az imádkozó sáska. A fogólábúak rendjének több mint kétezer faja közül egyedüliként fordul elő Magyarországon. Karcsú, zöldes színű ragadozó rovar: lárvakorában levéltetvekkel táplálkozik, a kifejlett állat pedig univerzális ragadozóként szinte bármilyen más rovart zsákmányul ejt. A kertészek nagyon kedvelik, hiszen sok kártevőt is elpusztít. Mozdulatlanná merevedve, lesből támad, áldozatát meghajlított, tüskés első lábaival ragadja meg. A nőstények 6-8 cm-esre is megnőnek, a hímek kisebbek. Kissé bizarr módon az esetek negyedében-ötödében párosodást követően a nőstény felfalja a párját, hogy így jusson hozzá fontos tápanyagokhoz.

Az élő fák kártevői a szúfélék, ezek a nagyjából fél centis, hengeres testű bogarak. Befúrják magukat a fa kérge alá, ahol sajátos meneteket rágnak maguknak. Ezek mélyedéseibe rakják le a petéiket, egyszerre akár több tízezer darabot. A szaporodás után az állatok elpusztulnak, de a kikelt lárvák tovább folytatják a fa pusztítását. Míg a mintegy 80 szúfaj az élő fákat károsítja, a hozzájuk hasonló álszúfélék a holtfát és a korhadékokat kedvelik. Ezek a bogarak, például a kis kopogóbogár vagy a múzeumbogár a fából készült épületszerkezetekben vagy öreg bútorokban is megtelepednek. A fába rakják a petéiket, erős szájszervvel rendelkező lárváik pedig járatokat rágnak keresztül-kasul. A régi fatárgyakból néha hallható halk, percegő hang ezeknek a fajoknak köszönhető.

A nagy szarvasbogár nevéhez méltón a kontinens legnagyobb testű bogara. A hímek megnagyobbodott rágószerveikkel együtt 7-8 cm-esre nőhetnek, a nőstények viszont kisebbek és „szarvaik” sincsenek. Ezt a jelenséget ivari kétalakúságnak nevezzük. Mintegy fél méterrel a föld alá rakja a petéit. A lárvák akár 10 centi hosszúak is lehetnek és erős szájszerveikkel a korhadó faanyagot rágják. Mivel ez a táplálék nem túlságosan energiadús, ezért a növekedésük lassú, a lárvaállapot 5-6 évig eltart. A kifejlett rovarok, vagyis az imágók május-júniusban bukkannak elő. Röpképesek, de esetlenek a levegőben, útjuk gyakran fának-falnak koppanva ér véget. Hatalmas rágóikat csak dísznek használják: táplálékul a fák nedveit szívogatják. Az imágó egyetlen feladata a párosodás: a hímek néhány hét alatt, a nőstények valamivel később, petéik lerakása után pusztulnak el.

Vízpartok látványos rovara az óriás szitakötő. 6-8 centis testhossza csak manapság számít tekintélyesnek. Megkövesedett fosszíliák bizonyítják, hogy a földtörténeti óidőben, 3-400 millió évvel korábban tízszer ekkora szitakötők is léteztek. Akkoriban magasabb volt a földi légkör oxigéntartalma, így a tüdő nélküli, a szöveteket a levegővel összekötő légcsöveken (tracheákon) lélegző rovarok is hatalmas méretűre nőhettek. A hímek potroha világoskék, a nőstényeké zöldes. Látványos, összetett szeme kb. 30 ezer elemi szemből áll. Két pár hártyás szárnyát a többi rovarral ellentétben külön-külön is tudja mozgatni. Egyedülálló módon képes lebegni és hátrafelé repülni – ezzel az adottsággal csak a kolibrik rendelkeznek rajtuk kívül. Akrobatikus légi mutatványokra képes: a zsákmányát adó repülő rovarokat röptében kapja el, sőt, gyakran repülés közben párosodnak egymással. Az óriás szitakötő vízinövényekre rakja a petéit. A kikelő lárvák 1-2 évig ragadozó életmódot folytatnak a víz alatt, közben 16-szor vedlenek. A kifejlett állat nagyjából egy hónapig él, júniustól augusztusig találkozhatunk vele a vizek mellett.