Ízeltlábúak

A föld sokszínű és sűrű élővilágát a legnagyobb részben az ízeltlábúak családjába tartozó egyedek teszik ki. Magyarországon is velük találkozhatunk a leggyakrabban, hiszen csak rovarokból több mint 34 ezer faj él nálunk, nem is beszélve a pókokról, rákokról, százlábúakról. Összefoglaló nevüket ízekkel tagolt lábaikról kapták, amelyekből fajtól függően lehet hat, nyolc, de több száz is. Közös vonása a legtöbb fajnak, hogy a petékből kikelve hosszabb-rövidebb ideig lárvaként él és ez a lárva alakul át kifejlett rovarrá. A szúnyogok és szitakötők lárvái vízben, a lepkék hernyói a leveleken, a cserebogár és a szarvasbogár pajorja a föld alatt él. A tiszavirágnak is nevezett kérészek évekig élnek lárvaként a folyóban, aztán a kifejlett rovarok néhány órás, látványos rajzás után el is pusztulnak. A táplálkozásuk nagyon változatos. A szöcskék leveleket rágcsálnak, az imádkozó sáska kisebb rovarokat fal fel, a darazsak az édes gyümölcsöket dézsmálják, a méhek a virágok nektárját gyűjtik, más fajok pedig emberek vagy állatok vérét szívják. Néhány ízeltlábú bámulatraméltó képességekkel rendelkezik. A pókok mérnöki precizitással szövik vékony, de rendkívül erős hálójukat, a hangyák és a méhek pedig több ezer fős, példásan szervezett társadalmakban élnek. Nagyon fontos szerepük van az élővilág fennmaradásában. Rengeteg növény beporzásáról gondoskodnak, táplálékul szolgálnak madarak, gyíkok és békák tömegeinek, segítenek lebontani az elpusztult növényeket és állatokat – egyszóval nélkülözhetetlenek.

Hüllők Somogyban

A hüllők a dinoszauruszok kései utódai, akiktől misztikus titokzatosságuk és a tévhitek miatt sokan félnek – ok nélkül. Közös vonásuk, hogy hidegvérűek, pontosabban fogalmazva változó testhőmérsékletűek. Vagyis a testük reagál a külső hőmérséklet változásaira: hidegben lehűl, emiatt az állat mozgása is lelassul. Az állat ilyenkor védtelenebb lesz a ragadozókkal szemben. Télen azért láthatunk ritkán gyíkokat, mert védett helyen hibernálódvavészelik át a táplálékban is szegény időszakot. Az első meleg tavasz napokon viszont rögtön megjelennek a napsütötte köveken: melegítik magukat. A változó testhőmérséklet előnye, hogy kevesebb energiára van szükség a fenntartásához. A hüllők az azonos méretű madarakhoz vagy emlősökhöz képest kevesebbet és ritkábban táplálkoznak, akár heteket-hónapokat kibírnak étel nélkül. Somogyban a hüllők három csoportja fordul elő mintegy tucatnyi fajjal. A fürge gyík, a zöld gyík vagy a fali gyík kiskertekben és városokban is jól megél, egyetlen őshonos teknősfajunkkal, a mocsári teknőssel pedig a vízpartok környékén találkozhatunk. A réteken és az erdőkben többféle, teljesen ártalmatlan siklófaj él. Rájuk hasonlít a csak megjelenésében kígyószerű lábatlan gyík. Az egyetlen veszélyesebb kígyófaj a keresztes vipera: marása ritkán halálos, de fájdalmas és kellemetlen. A legtöbb faj rejtőzködve él és éjszaka vadászik, ezért nagyon ritkán találkozhatunk velünk. Minden hüllő védett, vigyázzunk rájuk.

Erdei etikett

A friss levegőn, a természetben mindig feltöltődés kirándulni, ám ehhez néhány szabály is párosul biztonságunk, valamintaz erdőbenlakó változatos élővilág nyugalmának megőrzése érdekében.

Megfelelő felkészültség

• Mérjük fel saját, illetve túratársaink erőnlétét is attól függően, hogy kisebb vagy nagyobb túrára indulunk el, így elkerülhetőek az esetleges sérülések.
• A megfelelő réteges öltözethez párosul a bokánkat stabilan tartó túrabakancs
• Tájékozódás az erdőben: ismerős és ismeretlen terepen sem árt, ha van nálunk térkép, valamint fontos, hogy kövessük a turistajelzéseket, így biztosan a kijelölt útvonalon fogunk haladni.

Odafigyelés a környezetünkre

• Figyeljünk oda a hangerőre, hiszen az erdő élővilágát zajban nem lehet megismerni.
• A szemetünket gyűjtsük össze és vigyük magunkkal haza. Ne használjuk az erdei szemeteseket, mert azokból széthordják az állatok a hulladékot.
• Aturistatáblák, valamint a túrázók kényelmét szolgáló padok és asztalok épségére vigyázzunk!
• Őrizzük meg természeti értékeinket, a virágokat és a fák ágait ne szakítsuk le!
• Tüzet csak az arra kijelölt helyen szabad gyújtani! Mindig tájékozódjunk, nincs-e érvényben tűzgyújtási tilalom!

Éjszaka az erdőben

Amikor lemegy a nap és felkel a hold, akkor kel életre az éjszakai erdő. A nappali nyugalmat, emberek keltette mesterséges zajokat felváltja az éjszakai állatok aktivitása, a természet hangja. Éjszakai túra során legkevésbé támaszkodhatunk legfontosabb érzékszervünkre a szemre, annál inkább előtérbe kerülnek további érzékszerveink: hallásunk, tapintásunk, szaglásunk. Hiszen ahhoz, hogy a sötét erdőben legalább a környezetünk körvonalait lássuk, kb. 30-60 percre van szükségünk. Ennyi idő alatt szokja meg a szemünk a sötétséget, kerülnek nyugalomi állapotba benne a fényérzékelő receptorok, a csapok és lépnek működésbe a pálcikák, amik a sötétben látásért felelősek. A pálcikák működésének köszönhetően lassabban szokja meg szemünk a sötétséget, mint ahogy a világosságra reagál és színeket sem látunk velük, ezért csökken látásunk élessége is. Ha hozzászokott szemünk a fényviszonyokhoz, a totális sötétséget megtörő hold- és csillagok fénye mellett túrázva, ismeretlen hangok és zajok teszik izgalmassá a természetjárást, akár a talpunk alatt reccsenő faágat, a szél zúgását, akár az avarban táplálékot kereső madarakat vagy a pocsolyába ugró békát halljuk. Előbújnak rejtekhelyükről az éjszaka vadászni induló állatok: vaddisznók, rókák, sakálok, baglyok, különböző csigák, békák, szalamandrák. Az éj sötétjében felvillanó szentjánosbogarak fénye és macskabaglyok rikoltozása teheti még izgalmasabbá természetjárásunk.