Turizmus mindenkinek - „Suhopolje-Noskovačka Dubrava és a Zselici Csillagpark természeti és kulturális értékeinek közös turisztikai fejlesztése”

Mit jelentenek a turistajelek?

A hazai erdőkben kirándulva a legtöbbször olyan ösvényt követünk, amelyet a fákra-kövekre festett, színes szimbólumok mutatnak. Kevesen tudják azonban, hogy ezek mit is jelentenek pontosan. Kezdjük a színekkel. Legtöbbször négy színt használnak a turistautak kijelölői. A leghíresebb a kék, amellyel a több tájegységen áthaladó, igencsak hosszú vándorutakat jelölik. Az országos kéktúra például több mint 1100 km, a Rockenbauer Pálról elnevezett, Somogy megyén is áthaladó dél-dunántúli kéktúra pedig 540 km hosszú. A piros jelzések egy-egy nagytájon vagy hegységen vezetnek át és valamivel rövidebbek. A Szekszárdról a Zselicen és Kaposváron át Siófokra tartó dél-dunántúli pirostúra például 309 km. Végül a sárga és a zöld jelek általában kisebb, helyi útvonalakat jelölnek. A legtöbb turistajel két fehér csík között egy színes, de vannak más szimbólumok is.

  • A kereszt két út közötti összekötést, vagy valamilyen érdekesebb ponthoz vezető leágazást jelöl.
  • A körrel jelölt út végén többnyire kút vagy forrás várja a szomjas túrázót.
  • A háromszög a hegycsúcsokra vezető leágazásokat mutatja.
  • A nagy L betű várak, földsáncok, kolostorok romjaihoz irányít.
  • A négyzetet követve települést, erdei szállást vagy vasúti, esetleg buszmegállót találunk
  • Végül a somogyi erdőkben nem túl gyakori Ω jel a barlangokat mutatja.

A hagyományos jelek mellett akadnak helyi felfestések. Somogyban például a kegyhelyeket érintő Mária-út fehér alapon kék „m” betűjét láthatjuk a fákon több helyen.

Mesztegnyői vasút története

A keskeny nyomtávú vasutakat, vagyis ahol a két sínszál a normál nagyvasúthoz képest közelebb fut egymáshoz, Magyarországon eredetileg gazdasági célból hozták létre. A kirándulók kedvencének számító Mesztegnyői Erdei Vasutat is eredetileg egy fakitermelő vállalkozó építtette a második világháború éveiben. A vonalon gőzmozdonyok húzták a méterfával megrakott, 5-5 kocsiból álló szerelvényeket. A vonal eredetileg Nagyhomokig tartott, az ötvenes években hosszabbították meg a mai végállomásig, Felsőkakig. A gőzös az évtized végére nyugdíjba vonult, dízelmotoros mozdonynak adva át a helyét. A vonalon ekkor még személyszállítás nem volt, a teherszerelvények 10-12 km/h-s maximális sebességgel döcögtek keresztül a Boronka-mellék erdején és a Hajmáslapi halastó töltésén. 1962-ben indult meg a menetrend szerinti személyforgalom, ekkoriban a fakitermelők és a tógazdaság dolgozói és a környező tanyák lakói a kisvonattal jártak munkába minden nap.1982-ben az akkori Közlekedési és Postaügyi Minisztérium számos hiányosságot állapított meg a sínek és a kocsik rossz műszaki állapotáról, ráadásul a forgalom is visszaesett, így a vonalat bezárták. 1995-ben indult újra a kisvasút, amikor a SEFAG Zrt. felújította a pályát, majd pár évvel később a kocsikat is. A két, Csepelen gyártott C-50-es mozdony mögött azóta vidám kirándulók ezrei utaztak a szerelvényeken.

Ízeltlábúak

A föld sokszínű és sűrű élővilágát a legnagyobb részben az ízeltlábúak családjába tartozó egyedek teszik ki. Magyarországon is velük találkozhatunk a leggyakrabban, hiszen csak rovarokból több mint 34 ezer faj él nálunk, nem is beszélve a pókokról, rákokról, százlábúakról. Összefoglaló nevüket ízekkel tagolt lábaikról kapták, amelyekből fajtól függően lehet hat, nyolc, de több száz is. Közös vonása a legtöbb fajnak, hogy a petékből kikelve hosszabb-rövidebb ideig lárvaként él és ez a lárva alakul át kifejlett rovarrá. A szúnyogok és szitakötők lárvái vízben, a lepkék hernyói a leveleken, a cserebogár és a szarvasbogár pajorja a föld alatt él. A tiszavirágnak is nevezett kérészek évekig élnek lárvaként a folyóban, aztán a kifejlett rovarok néhány órás, látványos rajzás után el is pusztulnak. A táplálkozásuk nagyon változatos. A szöcskék leveleket rágcsálnak, az imádkozó sáska kisebb rovarokat fal fel, a darazsak az édes gyümölcsöket dézsmálják, a méhek a virágok nektárját gyűjtik, más fajok pedig emberek vagy állatok vérét szívják. Néhány ízeltlábú bámulatraméltó képességekkel rendelkezik. A pókok mérnöki precizitással szövik vékony, de rendkívül erős hálójukat, a hangyák és a méhek pedig több ezer fős, példásan szervezett társadalmakban élnek. Nagyon fontos szerepük van az élővilág fennmaradásában. Rengeteg növény beporzásáról gondoskodnak, táplálékul szolgálnak madarak, gyíkok és békák tömegeinek, segítenek lebontani az elpusztult növényeket és állatokat – egyszóval nélkülözhetetlenek.

Hüllők Somogyban

A hüllők a dinoszauruszok kései utódai, akiktől misztikus titokzatosságuk és a tévhitek miatt sokan félnek – ok nélkül. Közös vonásuk, hogy hidegvérűek, pontosabban fogalmazva változó testhőmérsékletűek. Vagyis a testük reagál a külső hőmérséklet változásaira: hidegben lehűl, emiatt az állat mozgása is lelassul. Az állat ilyenkor védtelenebb lesz a ragadozókkal szemben. Télen azért láthatunk ritkán gyíkokat, mert védett helyen hibernálódvavészelik át a táplálékban is szegény időszakot. Az első meleg tavasz napokon viszont rögtön megjelennek a napsütötte köveken: melegítik magukat. A változó testhőmérséklet előnye, hogy kevesebb energiára van szükség a fenntartásához. A hüllők az azonos méretű madarakhoz vagy emlősökhöz képest kevesebbet és ritkábban táplálkoznak, akár heteket-hónapokat kibírnak étel nélkül. Somogyban a hüllők három csoportja fordul elő mintegy tucatnyi fajjal. A fürge gyík, a zöld gyík vagy a fali gyík kiskertekben és városokban is jól megél, egyetlen őshonos teknősfajunkkal, a mocsári teknőssel pedig a vízpartok környékén találkozhatunk. A réteken és az erdőkben többféle, teljesen ártalmatlan siklófaj él. Rájuk hasonlít a csak megjelenésében kígyószerű lábatlan gyík. Az egyetlen veszélyesebb kígyófaj a keresztes vipera: marása ritkán halálos, de fájdalmas és kellemetlen. A legtöbb faj rejtőzködve él és éjszaka vadászik, ezért nagyon ritkán találkozhatunk velünk. Minden hüllő védett, vigyázzunk rájuk.

Erdei etikett

A friss levegőn, a természetben mindig feltöltődés kirándulni, ám ehhez néhány szabály is párosul biztonságunk, valamintaz erdőbenlakó változatos élővilág nyugalmának megőrzése érdekében.

Megfelelő felkészültség

  • Mérjük fel saját, illetve túratársaink erőnlétét is attól függően, hogy kisebb vagy nagyobb túrára indulunk el, így elkerülhetőek az esetleges sérülések.
  • A megfelelő réteges öltözethez párosul a bokánkat stabilan tartó túrabakancs
  • Tájékozódás az erdőben: ismerős és ismeretlen terepen sem árt, ha van nálunk térkép, valamint fontos, hogy kövessük a turistajelzéseket, így biztosan a kijelölt útvonalon fogunk haladni.

Odafigyelés a környezetünkre

  • Figyeljünk oda a hangerőre, hiszen az erdő élővilágát zajban nem lehet megismerni.
  • A szemetünket gyűjtsük össze és vigyük magunkkal haza. Ne használjuk az erdei szemeteseket, mert azokból széthordják az állatok a hulladékot.
  • Aturistatáblák, valamint a túrázók kényelmét szolgáló padok és asztalok épségére vigyázzunk!
  • Őrizzük meg természeti értékeinket, a virágokat és a fák ágait ne szakítsuk le!
  • Tüzet csak az arra kijelölt helyen szabad gyújtani! Mindig tájékozódjunk, nincs-e érvényben tűzgyújtási tilalom!