Miért színesek az erdei bogyók?

Az erdei cserjék termései általában piros, narancssárga vagy sötétkék színűek.
A természetben semmi nincs véletlenül, de elgondolkodtunk-e már azon, miért ezek a színek jelennek meg az erdei bogyókon?
A szeder, a bodza, a borostyán és a kökény sötétkék, szinte fekete, a magyal, a berkenye, a madárcseresznye, a csipkebogyó, a galagonya és a húsos som termése pedig a piros különféle árnyalataiban játszik.
A madarak számára ezek a színek a könnyen észrevehetők, így hamarabb megtalálják táplálékukat a zöld levelek között.

De miért fontos a növénynek, hogy a madaraknak táplálékul szolgáljon a termése?
A bogyók felépítése nagyon hasonló, a szaporodást szolgáló magot terméshús veszi körül, ez szolgál a madaraknak táplálékként. Az emésztőrendszeren végighaladva a kemény mag emésztetlenül távozik a széklettel együtt.
A madár a magot egy távolabbi helyre „szállítja”, ahol az ürülékkel együtt a földre pottyan, majd szerencsés körülmények között kicsírázik és új növény sarjad belőle.

A madarak így aktív szerepet vállalnak a növények fennmaradásában és elterjedésében, cserébe pedig mindössze egy kis gyümölcsöt kérnek.

Évgyűrűk a fákon

A fák a melegebb évszakokban nőnek, a hidegebbekben pedig „pihennek”, vegetatív állapotba kerülnek.
A növekedési időszak alatt képződik az évgyűrű.
A világos és sötét színeiknek köszönhetően jól elkülöníthetőek egymástól, így könnyen meghatározható a növény életkora.
Vastagságukat és a fatesten belüli elhelyezkedésüket befolyásolják a földrajzi viszonyok, a terület elhelyezkedése, a táptalaj és az adott év csapadék- és hőmérsékleti viszonyai.
Az évente keletkező évgyűrűkből nemcsak a fa életéveire, hanem a régmúlt időjárási viszonyaira is lehet következtetni. Ideális környezetben az évgyűrűk egyenletes lesz, de ilyen körülmények csak nagyon ritkán adódnak. A fa többnyire sokféle hatásnak van kitéve, amelynek nyomait a gyűrűk megőrzik.
Ennek vizsgálatával foglalkozik a dendrokronológia nevű tudományág, mely azt vizsgálja, hogy az azonos helyen található fák milyen jellemző gyűrűnövekedést mutatnak. Ezeket természetesen az éghajlati körülmények folyamatosan befolyásolják.