Erdőesztétika

Az erdő széppé varázsolja a tájat és beavat a természet titkaiba.

Kultúránk része, mindennapjaink sokszor megszokott öröme a természeti tájkép, amely városainkat, településeinket övezi. Gondoljunk csak bele, milyen sivár és nyomasztó lenne a környezetünk erdők nélkül, mennyire nem lenne egy hely, ahová belépve a természet szívében érezhetjük magunkat. És hová máshová vihetnénk a legapróbbakat a természet titkaival megismerkedni, ha nem az erdőbe? Kutatásaink, a természetről alkotott tudásunk, tudományos ismereteink és a természethez fűződő kapcsolatunk legfontosabb elemei mind az erdőn alapulnak.

Az erdő a környezeti kultúra és nevelés alapfeltételeit biztosítja az emberek számára!

Klímavédelem

Az erdő az egyik első számú fegyver a klímaváltozás negatív hatásaival vívott küzdelmünkben.

Miközben őt magát is sújtja a klímaváltozás, az erdő segít nekünk abban, hogy legyőzzük, amit a természet és önmagunk ellen tettünk egy röpke évszázad során. Az erdő fái megkötik a szén-dioxidot, csökkentik a hőmérsékletet, megőrzik rejtett vízkészleteinket, tisztítják a levegőt, és annak reményével töltik el az embereket, hogy a természet károsítása megállítható, s bolygónk élhető maradhat számunkra. Erdő nélkül a klímaváltozás visszafordíthatatlan folyamatként állna velünk szemben.

Az erdő puszta létezésével azért küzd, hogy a Föld az otthonunk maradhasson!

Tudod, hogy mi fán terem az erdő?

Az erdő nem egyszerűen fával borított terület, hanem bonyolult rendszer. Az erdei életközösség, vagyis az ökoszisztéma nélkülözhetetlen szolgáltatásokat nyújt az emberiségnek. Ezek a szolgáltatások közvetve és közvetlenül is jelen vannak az életünkben; globálisan és az egyes emberek szintjén is. Hiszen nincs semmi a világon, ami annyi mindent ad az embereknek, mint az erdő.

Páll Endre

1923. szeptember 2-án született Sopronban. Ezt leszámítva, gyermek- és serdülőkorát a Zala megyei Szentpéterföldén töltötte, ahol édesapja, Páll Miklós erdőmérnök a herceg Esterházy hitbizomány erdőgondnokaként dolgozott.
Így, nem volt véletlen, hogy az erdészhivatás elkötelezett családi hagyománya mellett, már zsenge fiatalságában mélyen megérintette a természet, benne az erdő és a vad szeretete és tisztelete, s nem utolsósorban az igazi vadászat utáni vágy, amely azután életre szóló szenvedélyévé vált.
A Soproni Egyetem elvégzése után hosszú éveket töltött Zala megyében, majd a nagy átszervezések időszaka 1971-ben már a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság kaposvári központjában találja, ahol rövid ideig szaktanácsadó, majd 1973–1982  között  –  nyugállományba  helyezéséig  – a szívének  minden  addiginál legkedvesebb munkakörében, mint vadászati felügyelő irányíthatta a 100 ezer hektáros vállalati vadászterület összes munkáját. Munkája mellett harmincöt éven át magas színvonalon látta el a Gyótai Vadásztársaság vadászmesteri feladatait is, ahol 1981-ben egy bajor vadász világrekord minősítésű gímszarvas bikát hozott terítékre.

Páll Endre nem mindennapi, gazdag életútját pályája első felében jórészt az OEF által adományozott főhatósági kitüntetésekkel díjazták, míg később főleg vadászati elismerésekkel halmozták el, így birtokosa volt többek között a Nimród-vadászéremtől, a Hubertusz-Kereszt arany fokozatáig, a Magyar Nemzeti Vadászrenden és a Magyar Vadászatért Érdemérmen át a Vadászkamara Aranyérméig kitüntetéseknek.

Egy kései vallomásából akár szakmai krédójának is vehetjük gondolatát: „Korunkban egyre fontosabbá válik a természet, az erdő, s a benne élő vad értéke és megbecsülése. Vallom, hogy hazánkban az erdészek, vadászok és természetszerető emberek összefogásával még meg lehet menteni azt a csodálatos összhangot, amely egymást segíti és a természet fennmaradását évszázadokra garantálja.  Ha ehhez írásaimmal, munkámmal csak egy morzsányit is hozzá  tehetek,  már  megkaptam  jutalmamat.  Hogy meddig, erre Tomka Mihály verssoraival válaszolok:
„Úgy hittem végtelen futok,
az erdő el sosem ereszt,
tisztásra ért vadként gyanítom,
emelkedik a célkereszt.”