Az egész testet átmozgató Nordic Walking

A Nordic Walking tökéletes megtestesítője a szabadban végezhető mozgásformáknak.
Ez az intenzív gyaloglás – egyedül vagy csoportosan is végezhető – a test alsó- és felsőizmait is átmozgatja.
Növekvő népszerűségét jelzi, hogy egyre gyakrabban futunk össze erdei turistautakon a jellegzetes botokkal haladó kirándulókkal.
A sportág eredete Finnországba nyúlik vissza. Elsőként a sífutók kezdték el erőnléti edzésként űzni a hómentes hónapokban, de hamar széles körben népszerű lett.
Nem csak a lelki feltöltődés garantált, hanem a testi is, hiszen rendkívül összetett mozgásforma, ami test sok izomcsoportját megmozgatja. A botokat használva megnyúlnak a lépéseink, egyúttal megmarad a karok és a lábak ellentétes, dinamikát adó mozgása.
A legfontosabb előnyei:

• tehermentesíti az ízületeket
• növeli a stressztűrő képességet
• javítja az állóképességet
• erősíti az izmokat

A sporthoz szükség lesz egy speciális botra, amely leginkább a síbotra emlékeztet. Ez nem véletlen, hiszen ebben a mozgásformában visszaköszönnek a sífutás egyes lépés- és ugrótechnikái, amelyek további fitnesz elemekkel párosulnak.
Az edzés végezhető akár lakótelepen, utcán és terepen is, de itt sem hanyagolható el a megfelelő öltözet és a túra előtti felkészültség.
Ha viszont az erdőbe megyünk, akkor ne feledkezzünk meg az ilyenkor érvényes szabályokról: csak a turistautakat használjuk, vigyázzunk a természetre és ne hagyjunk szemetet magunk után.
Ha űzitek vagy kipróbálnátok ezt a sportot, ne felejtsetek el ellátogatni a Tókaji Parkerdőbe, mert ott Nordic Walking pályára is lelhettek.

Nyári napforduló

Amióta az emberiség figyeli a csillagokat és a Nap járását, azóta ismerjük a csillagászati év két sarokpontját, a nyári és a téli napfordulókat. Ilyenkor változik a napszakok hosszabbodásának a trendje: míg karácsony után egyre több időt tölthetünk világosban, június végétől rendre egy kicsivel később kel és korábban nyugszik le a Nap. De mi az oka, hogy évente más napra eshet a napforduló?

A magyarázat a naptári és a csillagászati év különbségében rejlik. A hétköznapi életben használt naptári év alapesetben pontosan 365 napig tart. A csillagászati év – vagyis az az idő, ami alatt a Föld egyszer megkerüli a Napot – ennél valamivel hosszabb, 365 nap és kb. 6 óra. A különbséget négyévente a szökőnapok korrigálják. Emiatt azonban a napforduló időpontja is változik. Szökőévek utáni években 6-6 órával későbbre tolódik, majd négy év elteltével 18 órával korábbra kerül. Így míg tavaly 21-én késő délután volt, idén, mivel 2020 szökőév, már 20-án éjfél előtt bekövetkezett a napforduló.

Szintén a naptárak az okai annak, hogy elvált egymástól a csillagászati jelenség és ünnepe. Az év legrövidebb éjszakája ősidők óta különleges, hiedelmekben gazdag nap volt. Természetesen a kereszténység is magába olvasztotta: Keresztelő Szent János születésére emlékeznek ekkor a hívek. A dátumot még a régi római naptár alapján tették június 24-ére, ami a maga idejében pontos volt. A későbbi naptárreformok következtében azonban elvált a csillagászati jelenség tényleges időpontjától. Így a napforduló rendre több nappal megelőzi a magyarul Szent János szláv nevéből Szent Iván-éjként, más európai nyelvekben pedig egyszerűen csak nyárközépként ismert ünnepet.

Faültetés

Nemrég bejárta a sajtót a hír, hogy országos településfásítási program indul: falvak és kisvárosok önkormányzatai több mint tízezer fát ültethetnek el országszerte.

A legtöbbet azonban mi magunk tehetjük azért, hogy igazán zölden? nézzen ki a lakókörnyezetünk. Nem mindegy azonban, mikor, milyen fákat és hogyan ültetünk el.

Nézzük a legfontosabb tudnivalókat

• Mindenekelőtt olyan fafajt válasszunk, amely jól érzi magát a kiszemelt helyen. Fontos szempont, hogy milyen a talaj minősége, száraz-e vagy nedves, napos vagy árnyékos, vannak-e a közelben más fák, épületek.
• Ne feledkezzünk meg a villanyvezetékekről sem, amelyek faültetéskor mindig nagyon távolinak tűnnek, pár év múlva viszont igencsak közeliek lehetnek.
• A faültetés ideális időpontja tavasszal és ősszel van. Egész pontosan akkor, amikor a fák nedvkeringése még vagy már nem indult meg és a talaj sem fagyos, könnyen felásható. A munkát lombhullatás utánra, október végétől december elejéig, vagy március-áprilisra érdemes időzíteni.
• A fának akkora gödröt kell ásni, hogy a gyökérzete kényelmesen beleférjen. Ez a földlabdás csemetékre is igaz: ne faragjuk kisebbre a gyökereket védő földlabdát. Sőt, a gödör legyen lehetőleg minden irányban legalább 10 centivel szélesebb, hogy a fa laza talajban könnyebben növekedésnek induljon.
• A gödör aljára először laza földet szórjunk. Erre jön rá a fa úgy, hogy a gyökérnyak (vagyis a föld alatti és a föld feletti rész határa) a talajszint vonalában legyen. A földlabdás vagy konténeres fákról ne felejtsük el a védőcsomagolást eltávolítani. Ha látunk sérült gyökereket, azokat le kell vágni.
• Az ültetőlyukat folyamatos öntözés mellett, több lépésben töltsük fel és amikor végeztünk, még egyszer alaposan be kell öntözni a fát.
• A törzs körül érdemes egy kis mélyedést kialakítani, ami később megtartja az öntözővizet.
• Rögzítsük a faegyedet néhány stabilan álló karóhoz, ügyelve arra, hogy a kéreg ne sérüljön.
• Ha olyan helyre ültettük, ahol akár vadfajok, akár háziállatok károsíthatják, akkor érdemes kerítésdróttal körbevenni.

Selmeci diákhagyományok

A jövő magyar erdészeit képző Soproni Egyetem egyike azoknak az intézményeknek, amelyek gyökerei Selmecbányára nyúlnak vissza és őrzik az ottani, nemzetközi viszonylatban is különleges diákhagyományokat.

Ezek a diákélet kereteit sokban megszabó, a történelmi Magyarország területén teljesen egyedülállónak számító szokások a német diákegyesületek (Burschenschaftok) és az iparosokat tömörítő céhek rituáléiból alakultak ki. Soha nem volt egységes, kőbe vésett szabályrendszerük, az egyenruhák, dalok, szertartások folyamatosan változtak és változnak.

A hagyományok alapját az önszerveződő diákegyesületek adják. Ezekből a mókás nevű társaságokból némelyik egész komoly múltra tekint vissza. A soproni erdőmérnökök Fröccsöntő Sasok Baráti Társasága például több mint harminc éves. A közösségben a rangot az egyetemen eltöltött idő adta meg. A beiratkozott új hallgatókat pogánynak, a beavatáson átesetteket baleknak, a másodéveseket kohlenbrennernek (szénégetőnek), míg a legalább harmadéveseket firmának nevezik.

A szeptember balekhéttel kezdődik, az új hallgatók mérsékelten komoly oktatás és vizsga után vehetnek részt a balekkeresztelőn és lehetnek a közösség teljes jogú tagjai. A balekokat egy-egy firma „kereszteli”, aki a hétköznapokban is segíti a beilleszkedésüket.

A selmeci gyökerű diákközösségek legszembetűnőbb kifejeződése az egyenruha, amit ma ünnepeken, vizsgákon viselnek, de valamikor a hétköznapi iskolai viselet volt. Az egyenruhát flekkek díszítik, melyek célja anno az volt, hogy eltakarják a vígasságok idején keletkezett szakadásokat, kopásokat. Eredete a bányászok fekete egyenruhája volt, manapság egyetemenként és szakonként különbözik a viselet. Az erdészek például őzbarna színű úgynevezett waldent hordanak karpaszománnyal, aranygombokkal és a galléron egy-egy tölgyfalevelekből formált erdészcsillaggal. A ruhát sokféle felvarró díszíti: erdészjelképek és tréfás darabok egyaránt.

A legfontosabb rendezvény a szakestély. Bár látszólag kötött szertartásrend szerint folynak, hangzatos latin nevű tisztviselőkkel és házirenddel, valójában ezek igazi diákmulatságok, ahol a ceremóniák leginkább az összetartozásról, barátságról szólnak.

Ennél jóval ünnepélyesebb a valétálás, amelyen a végzett hallgatók vesznek búcsút az egyetemtől. Az úgynevezett szalamander során bányászlámpákkal és fáklyákkal vonulnak a diákok végig a belvároson, kígyóvonalban kanyarogva az utca egyik szélétől a másikig (innen ered a név). A valétálást megelőzően szaktól függően gyűrűt vagy korsót avatnak, majd bál következik. A selmeci valétálásból nőtte ki magát a középiskolai ballagások hagyománya.

A diákságnak megvoltak a saját nótái. Selmeci eredetű például az „Erdész vagyok, csöndes tanyám erdő mélyében áll…” kezdetű erdészhimnusz és a mindenki által ismert „Ballag már a vén diák…”. Számos további nótát is énekelnek, ám egyes nóták csak a gyűjteményekben maradtak fenn, de a helyükre manapság is költenek újakat a fiatalok.
A selmeci hagyományokat napjainkban a soproni, miskolci, dunaújvárosi és székesfehérvári egyetemek egyes karain őrzik. Az eredeti erdész, bányász és kohász szakok mellett már más mérnökök, közgazdászok, jogászok is átvették. Sőt, a tradíciók egyes elemei selmeci gyökerekkel nem rendelkező intézményekben, például Budapesten és Pécsen is megjelennek.

(A képen valétáló erdőmérnök-hallgatók Sopronban, a Soproni Egyetem fotója)