Collenbollák - ugróvillások

Az ugróvillások (Collembola) a hatlábúak (Hexapoda) altörzsébe tartozó alosztály, az ízeltlábúak legnagyobb egyedszámú osztálya (illetve alosztálya). 2011-ben egyes szerzők szerint mintegy 3500,  mások szerint 7500 fajuk ismeretes. Az egész Földön elterjedtek. Magyarországon mintegy kétszáz fajukat mutatták ki.

Névadó speciális szervük az ugróvilla (furca). Ez a potroh 4. haslemezén ered, és nyugalmi helyzetben előrefelé a testhez simul. Amikor erős izomzata összehúzódik, a villa hátrafelé kivágódik, és ettől a test előrelendül.

Elsősorban talaj- (2 m-ig) és avarlakók, de moha között, a fák kérge alatt, a hómezők és gleccserek tetején, a hangya- és termeszvárakban, a kövek alatt, barlangokban, sőt, szobanövényeken is élnek. Nagyon gyakran megtalálhatók a bomló szerves anyagokban.

Alapvetően fontos szerepet játszanak a talaj képződésében:

- minden rothadó-korhadó anyagot fölfalnak a talajban és annak felszínén
- jelentősen hozzájárulnak a humusz képződéséhez azzal is, hogy ürüléküket a mikroorganizmusok könnyebben alakítják át humusszá. 1 m² területen évente mintegy 180 g humuszt termelnek
- jól jelzik a talaj öregedését: a fizikai és kémiai laboratóriumi módszereknél jobban használhatóak a talaj fizikai és kémiai jellemzésére, mert az öreg talajoknak csak a legfelső rétegében fordulnak elő

 

Miért színesek ősszel a falevelek?

A falevelek zöld színét a klorofill adja, de vajon hová tűnik a zöld szín az ősz előrehaladtával?
A meleg, napsütéses időszakban folyamatosan újratermelődik a levelekben a klorofill, melynek segítségével a CO2-ból és vízből a növény értékes tápanyagot, cukrot állít elő.
Ősszel a hidegebb, napfényben szegényebb időben a lelassuló kémiai folyamatok és a rövid napfényes időszakok miatt már vajmi kevés eredménnyel jár a fotoszintézis, ezért abbamarad a klorofill termelése. A klorofill bomlása után más vegyületek kerülnek előtérbe: például a narancs színeket okozó karotinoidok és a sárga színt biztosító xantofillok.
A teljes színpompa megjelenéséhez hideg, száraz, napos időjárás szükséges. Felhős, ködös ősszel nem tudnak kialakulni az élénk sárgák, pirosak és narancsok, hiszen ezek létrejöttéhez sok napfényre van szükség, a szeles, hideg idő pedig lehullásra kényszeríti a legkáprázatosabb színű leveleket is.

Geminidák

Az év legjelentősebb, megbízhatóan vissza-visszatérő meteorraja Geminidák. A hideg időjárás és a télen gyakori borult idő számlájára írhatjuk, hogy ez a raj jóval kevésbé közismert, mint az augusztusi Perseidák.

A Geminidák meteorraj, a többi meteorrajhoz hasonlóan arról kapta a nevét, hogy melyik csillagképből “érkeznek” a hullócsillagok.

Aztán azért is különleges, mert a meteorzápor forrása nem valamelyik üstükös, hanem egy kisbolygó.

Nevezetesen a 3200 Phaethon névre keresztelt kisbolygó.

Ez egy úgynevezett Apolló aszteroida körbe tartozó égitest, amelyek arról nevezetesek, hogy keringésük során a Földnél sokkal jobban megközelítik a Napot, de ugyanakkor sokkal messzebbre el is távolodnak tőle.
A 3200 Phaeton különlegessége, hogy a nevesített Apolló kisbolygók között ez halad el legközelebb a Naphoz.
Nem véletlen, hogy megnevezését a görög mitológiából, Héliosz napisten Phaeton nevű fiáról kapta.

A hullócsillagok mindig úgy látszanak, mintha fényes útjukra az ég egy bizonyos pontjából indulnának.
Ezt a látszólagos kiindulási pontot nevezik radiánsnak.

Attól függően, hogy ez a radiáns melyik csillagképbe esik, kapja nevét a meteorraj.
Az egybeesés persze csak látszólagos, mert a hullócsillagok megpillantáskori távolsága a Földtől csak néhány tíz kilométer. A csillagkép távolsága viszont fényévekben mérhető.

A Geminidák meteorraj esetében a hullócsillagok radiánsa az ikrek csillagképre esik, amelynek latin megnevezése: Gemini.

Földközelben: december 4 – 16.
Csillaghullási csúcs: december 13 – 14,
80-120 hullócsillag óránként